Az életrevalóságom és ami mögötte van

Egy ideje már elhatároztam, hogy a virtuális térben is kinyitom a számat, és leírom a gondolataimat az életrevalóságomról. Egyrészt magamnak, hogy összegezzem a tapasztalataimat, másrészt azoknak, akiket érdekel egy másik földlakó szubjektív képe az aktuális világról.

 De ki vagyok én, és milyen szemüvegen át nézem a világot?

Szabó Róbert vagyok, vidékifővárosi, kicsit nemzetközi egyÉn, aki sok kérdéssel, okoskodással az egyszerűbb utat keresi, persze a jó értelemben véve. Nyíregyházán születtem, kisvárosban nőttem fel, de még belelógott a kezem a paraszti életbe. Kapálás, kukoricatörés, tehénlegeltetés, disznóölés, mint egy jó kis Bödőcs Tibor sztori szőlő és must nélkül, de annál több pálinkával.
A keleti bemelegítő után fővárosi dózisban szívtam magamba az életet a Műszaki Főiskola projektemendzser palántájaként, ami rossznyelvek szerint büfé szak, de én persze mindent tagadok. Kis tanulás, kis bulik, kevés lány sok fiú egy helyen, nagyjából ez volt a mérlege azoknak az éveknek. A diploma megszerzése után a 2008-as válság idején felszippantott egy hazai IT vállalat. A munkában eltöltött évek alatt beléptem az “igazi felnőttek” világába, ahol jelenleg is előzetesben tartózkodom.

A jó magaviseletem ellenére nem jöttek a szokásos felnőttes dolgok, család-karrier-ház-autó-kutya-macska, ezzel szemben egyre több kérdésem merült fel az alapokkal kapcsolatban. Muszáj életem nagy részét a munkahelyen töltenem? Találhatok-e olyan melót, amit 100%-ban élvezek? Jobban érzem-e magam, ha van egy házam, nagy tévém, kényelmes autóm? Egyedül is élvezhetem a létezést, vagy csak párban szép az élet? És egyáltalán mikor érzem jól magam?

Ezekkel a kérdésekkel önkéntelenül is megkezdődött útkereső periódusom, persze jócskán megízesítve a szükséges adalékanyagokkal: bulik, koncertek a Gödörben, ZP-ben, munka, fesztiválok, uncsitesótalálkozó a család jegyében, tréningek, strandolás a Balcsin, munka, szívások, szitkozódások, bölcselkedéses sörözések, röplabda, meetupok, boldog idők és személyiségpróbák a párkapcsolati tanodában és sok más egyéb életszerűség.

Ebből a színes oldatból a felszínre tört egy új gondolkodásmód, aminek következtében végre rájöttem, hogy mit akarok kihozni az életemből és ami még jobb, elkezdtem cselekedni is.

Ezért cirka 5 év után otthagytam a kényelmes alkalmazotti státuszt, és beálltam egy évre EVS önkéntesnek egy svéd ökofaluba.

Jó jó, de akkor ez egy új gondolkodásmód, vagy csak egyszerű munkaundor?

Mindkettő. Elkezdtem komolyan venni és megválaszolni a korábban már említett kérdéseimet. Jól érzem magam a munkahelyemen? Nem. Akkor keresek olyat, amit élvezek. Ja, hogy nem vagyok elég képzett? Akkor tovább tanulok a célterületen. De nem elég jó az angolom? Irány a nyelvsuli majd külföld, ahol élesben gyakorolhatok.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a világ egyre inkább támogatja az önmegvalósítást. Egyre több információ érhető el az interneten, egyszerűen meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat egymással, többet kérdezhetünk magunktól, és másoktól is. Ezzel szép lassan megérkezünk a bölcsesség korába.

A bölcsesség szó jelentése: hosszú távú józanság. Az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága. Az egyén azon képessége, hogy hosszú távú józan, igaznak bizonyuló döntéseket tud hozni. Ez a képesség tudáson és tapasztalaton alapszik. (Wikiszotar.hu)

Nagy szavak, amit persze nem én találtam ki, de maximálisan tudok vele azonosulni. Maga a bölcsesség fogalma egy inspiráló TED videó többszöri megnézése után csillant meg értelmem mély bugyraiban. Ha egyszer bekerült, akkor ott is maradt, és elkezdett összekapcsolódni a már meglévő gondolatokkal.

Így esett, hogy 1 év után nyert bővebb értelmet az Önfejlesztőtér weboldalam és a személyes útkeresésem kapcsolata. Az Önfejlesztőtérben megtalálható négy gyűjtemény kapcsolata is ugyanez: tudatában vagyok, hogy mit akarok, megszerzem a szükséges tudást, erőforrásokat, amit aztán átültetek a gyakorlatba az értékrendem figyelembe vételével, elérem a célomat, majd örülök a sikernek. Ha nem vagyok sikeres, visszajelzéseket kérek, megkeresem hol a hiba, és újra próbálkozom.

Ezt korábban nem tudtam megfogalmazni, de éreztem, hogy ezek a területek profitálhatnak egymásból, és maga az egyén is profitálhat az itt fellelhető tudásból, gyakorlatokból. Ebben megerősített a saját tapasztalatom is, ugyanis rengeteget tanultam a témákhoz kapcsolódó tréningek alatt, weboldalak olvasása, vagy személyes beszélgetések által.

A bemagolt tudás viszont nem ér semmit, ha nem alkalmazzuk az életben, és nem osztjuk meg az eredményeket. Ezért fogom leírni a saját gyakorlati tapasztalataimat a következő blogpostokban, ezért lett számomra a bölcsességből életrevalóság.

Addig is beszéljen helyettem Ricardo Semler a már említett TED talk-ból, a kérdések erejéről, és a bölcsesség koráról.

Te mit gondolsz, hasznos ha időről időre megkérdezed magad: Miért csinálom ezt? Milyen célból? Miért? Vagy jobb hagyni az egész bölcselkedést, és úszni az árral?