Életfeladat kereső

doors-1690423_1280.jpg

Mi az ami érdekel? Mivel foglalkoznék szívesen? – tettem fel már sokszor ezeket a kérdéseket magamnak, hogy valami izgalmas és szuper munkám legyen. Vagy ne is munkám legyen, hanem hobbim, amit jól megfizetnek. Huh, ez már elég durva gondolat, főleg a régi idők általános szellemiségéhez képest, hogy az élet nem szórakozás, és hogy mindenért keményen meg kell dolgozni. Ez utóbbi egyébként rendben is van, de azt a munkát lehetne esetleg élvezni?

Szerintem lehet, csak meg kell találni az igazit. Ha pedig még nincs olyan lehetőség, akkor létre kell hozni. Persze könnyebb mondani, mint csinálni. Hiszen annyi szakma van, honnan induljak egyáltalán a keresésben? Honnan tudjam milyen munkák vannak a való világban? Egyedül boncolgatva ezeket a kérdéseket rájöttem, hogy gőzöm sincs mi közül lehet választani. Ezért elkezdtem másoknak feltenni a bónusz kérdéseket. Mivel foglalkozol? Élvezed, amit csinálsz? Mi az amivel szívesen foglalkoznál? Ezekre már elég életszagú válaszokat kaptam, volt aki még a gyerekkori álmait is felhozta, hogy milyen jó lenne ha megvalósíthatná őket. Ez végül is elég jó ötlet, eljátszottam én is a gondolattal. De mivel foglalkoztam én gyerekként?

Gyermekkori inspiráció

Ahogy az első bejegyzésben említettem, kölyökkoromban volt egy kis gazdaságunk, úgyhogy a játék és szórakozás mellett meglehetősen tevékenyen töltöttem az időmet: etetni kellett a teheneket, szénát gyűjteni a mezőről, gyomlálni a kertet, segíteni fát vágni az erdőben, bezsákolni a szemestakarmányt a pótkocsiról, traktort vezetni a szántóföldon (ami gyerekként azért elég király volt), de sokszor még a nap is bodza szedés közben barnított le minket. A természet és az állatok közelségének megvan a romantikája, amikor beszívod a száradó széna illatát, hallgatod a vadul ciripelő tücskök hegedűjátékát, vagy belenyal a boci a tenyeredbe. A mindennapok során megtanulod értékelni a munkát, felelősség érzetet, tisztességet tanulsz, és hálás leszel az Anyaföldnek, amiért táplál téged a növényeken és állatokon keresztül. Najó, nyilván ezeken még nem gondolkodtam akkoriban, de később felnőtt fejjel több mindent megért az ember.

IMG_0162.JPG IMG_0156.JPG 5426974387_55194facfd_o.jpg HPIM3997.JPG

A természet és a munka világa mellett ott volt még a barkácsolás is, imádtam fúrni faragni, biciklit szerelni, szétszedni, megjavítani a dolgokat, bár aztán az összerelés nem sikerült mindig elsőre. 🙂 Szerettem építeni, volt amikor mennyezeti ventillátort akartam csinálni a bociknak, hogy ne legyen melegük – szegények nyáron mindig úgy lihegtek. De tervbe volt véve egy lábbal hajtható négykerekű teherbicikli, vagy egy Hummer H1 alapokon nyugvó, távirányításos modell autó is. Ezek aztán idő vagy nyersanyag híjján abbamaradtak, de az alkotás szeretete mindmáig megmaradt. A szerelgetés mellett volt még egy érdekes hóbortom, ugyanis már fiatalon is szerettem rendet rakni. Na nehogy azt hidjétek, nem vagyok rendmániás, de szeretem ha a környezetemben van egy rendszer, ami hatékony, kényelmes, funkcionális, és mindennek megvan benne a helye. Ezt a rendteremtés dolgot fiatalkoromban a hátsó udvaron vagy a műhelyben éltem ki, bár ez utóbbinál apukám nem mindig örült, mert az én rendemben ő nem mindig talált meg mindent. De ezt eltekintve elég sikeres projektjeim voltak, időről-időre felfrissítettem a portát, szelektáltam, kidobtam, átmozgattam dolgokat, gyomláltam, gereblyéztem, füvet és sövényt nyírtam, és mindezt élveztem. Élveztem az eredményt, amikor egy nagy kupiból szép rend lett.

Ezeken az élményeken elmélkedve kicsit idősebben rájöttem, hogy a Föld a legjobb rendrakó a világon. A természet ugyanis mindent olyan tökéletesen csinál, egy zárt kört alkot, ahol nincs hulladék, nincs veszteség, minden újrahasznosul, folyamatosan fejlődik, és ezzel együtt tökéletes harmóniában van. Nézd csak meg például egy őszi tájkép színeit.

road-1072823_1280.jpg

Ehhez képest mi emberek pedig elég nagy káoszt teremtünk: füstölgünk, szemetelünk, szennyezünk, felborítjuk az egyensúlyt. Na de nem baj, gondoltam én, legalább van kihívás, majd én rendet rakok, inspirációnak pedig úgyis ott van a természet. Így jutottam el az első nagy életpálya döntésemig.

Azt csinálok, amit akarok! – avagy az ömegvalósítás ösvényén

Van egy találós kérdésem. Mi az? Természet + technológia + az emberiség egyik nagy problémájának a megoldása.

A válasz pedig...

…a megújuló energia!

solar-panel

Legalábbis főiskolás koromban ezt gondoltam, ezért sokáig a megújuló energiák szerelmese voltam, ezek közül is a napelemek hoztak lázba. Műszaki menedzser szakra jártam, ezért nem voltam semmilyen iparághoz kötve, így azt gondoltam ha alaposan felkészülök, akkor bárhol el tudok majd helyezkedni. Úgyhogy a főiskolán naponta követtem a Zoldtech.hu hírportált, könyveket olvastam, fórumokat bújtam, kerestem az információkat ahol csak lehetett. Ezeknek köszönhetően egyre több elméleti és gyakorlati megközelítést ismertem meg, míg végül vettem a bátorságomat, és a szakdolgozatom témájaként is egy újonnan indult, magyarországi napelemgyár innovációját választottam. Nagyon izgalmasnak éltem meg a munkát a Heliogrid Kft-vel, felvettem velük a kapcsolatot, találkoztam a gyárigazgatóval, kereskedelmi igazgatóval, voltam gyárlátogatáson is. Megkaptam a szükséges anyagokat, amiket felhasználva megírtam a szakdolgozatomat és sikeresen le is diplomáztam. A kezdeti sikerek után viszont jöttek az első pofonok a valóságtól, ugyanis pályakezdőként nem tudtam elhelyezkedni a megújuló energia iparban, és időközben a napelemgyárat is bezárták. Ennyit a zéró emissziós magyar álomról.

Persze engem nem lehet ilyen könnyen lerázni. Miközben folytattam a zöld iparággal kapcsolatos információk bekebelezését, sikerült elhelyezkednem egy IT cégnél szolgáltatásmenedzserként, ahol sokat tanultam magáról az üzletről, fejlődtek a menedzseri képességeim, tapasztalatot szereztem, és a fizetésemből finanszírozni tudtam a hóbortjaimat. A zöld érdeklődésem egyre bővült, megszédített az energiahatékonyság területe, a passzív és aktív házak váltak nagy kedvenceimmé. Bejártam a Budapest közeli passzívházakat a MAPASZ szervezésének köszönhetően, ellátogattam a XIII. kerület 100 lakásos passzív társasház projektjének építkezésére, illetve az ÉMI szentendrei nulla emissziós épületének bejárására. Aztán a rengeteg látogatás, előadás, olvasmány után kezdtem rájönni, hogy a zöld technológiáknak bár vannak szép eredményei, de a valóságban egy helyben toporgunk.

100lakasospasszivhazbudapest.jpg

passzívház-társasház.jpg

Ezeket nagyon jól mutatják a zöld weboldalakon feltételes módban megírt cikkek: “a megújulók elláthatnák az egész földet energiával”, “kutatók feltalálták az új akkumulátort, amivel egy egész városnyi áramot lehetne tárolni”, stb. De sajnos nagy volumenű dolgok nem történnek. Itthon legalábbis nem. Mert más a cél. A profit és a termelés növelése az igazi cél, és szinte senkit sem érdekel a környezet. Nincs hosszú távú előregondolkodás. Az emberek nagy többsége továbbra sem foglalkozik a környezet érdekeivel, a technológia fejlesztése önmagában pedig nem elég a fenntarthatósághoz, ha közben a társadalom és a gazdaság célja ellentétes vele.

only-a-3-minute-earth-620625_1280.jpgEzért változnunk, változtatnunk kell, különben nem lesz jövőnk. Ha nem is a mi életünk alatt, de a gyerekeink életében a jelenlegi tendenciák mellett a Föld nem lesz képes tovább biztosítani az eddig megszokott ökoszisztéma szolgáltatását. Az pedig elég kínos lesz.

Önmegvalósításból életfeladat

green-1357925_640.pngDe azért nem kell mindjárt temetni az emberiséget, remény mindig van. Sok ember – köztük én is – valamilyen belső motivációtól vezérelve felelősséget érez az élhető jövőért, és tenni akar a megoldásokért, a rájuk irányuló figyelem növeléséért. Ez elég jól hangzik, de hogyan változtassunk meg ennyi embert, hogy törödjenek a környezettel? A személyes válaszom: sehogy. Ugyanis mást nem lehet megváltoztatni. Amit tehetünk, hogy saját magunk változunk, majd az eredményeink és tapasztalataink megosztásával változásra inspirálunk másokat a fenntartható életvitel felé.

Viszont van itt még egy kis gond. A saját életem, a családom, barátok, kollégák történeteit látva azt tapasztaltam, hogy az emberek nagy többségének abszolút nincs ideje a környezetvédelmen, esetleg a távolabbi jövőn törni a kobakját. A számlák kifizetése, a végeláthatatlan munkahelyi feladatok, idegeskedés, veszekedések mellett egyszerűen nem fér bele az ébren töltött órákba. Sőt még azt is nehéz kivitelezni, hogy úgy általában értékes és boldog életet építsünk fel magunknak és a családunknak. Ajajj, akkor viszont úgy néz ki, hogy a probléma nemcsak a környezetvédelem hiányával van, hanem attól mélyebben gyökeredzik. Úgy tűnik, hogy az általunk kialakított rendszerek, mint a társadalom, vagy a már említett profittermelő gazdaság nem csak a Földet nem szolgálják, de még minket embereket sem.

Szerencsére még ez sem egy végzetes dolog, hiszen ha felismerjük, hogy valami nem működik, akkor csak meg kell javítani, vagy csinálni kell egy újat. Ehhez viszont rá kell jönni mi az optimális működés, azaz milyen az a rendszer, amiben az emberek egyéni és társas szinten is jól érzik magukat úgy, hogy közben a természeti erőforrásokkal is előrelátóan gazdálkodnak. Ehhez pedig tudatos egyénekre, tudatos közösségekre van szükség, akik kritikus gondolkodással képesek felismerni a környezetükben uralkodó helyzetet, ok-okozatokat, következményeket, és képesek fejlődni, változtatni a valódi problémák megoldása érdekében.

woman-1169316_1280.jpgEzért én is elkezdtem rendet rakni a saját életemben, így az önfejlesztés és a tudatos életmód is hozzácsapódott az életfeladat listámhoz. Ehhez szerencsére az élet is folyamatosan küldi a lehetőségeket, így találtam például rengeteg hasznos tréninget, vagy az ökofalusi projektet is. A tapasztalataim megosztásával talán egy parányi módon a nagy egészhez is hozzájárulhatok, ezért tovább folytatom az élménybeszámolókat. Ha szeretnél, tarts velem továbbra is!

Addig szintén egy videóval búcsúzom, Puszta Csaba a 4D SzabadEgyetem alapítója a bennünk rejlő tehetség megtalálásáról osztja meg a gondolatait velünk. Te miben leleled örömödet a mindennapokban, rájöttél már?

Hírlevél új blogbejegyzésről, listaelemről

Hozzászólások
1 válasz
  1. Robert
    Robert says:

    Egy kis kulisszatitok, hogy a mostani bejegyzés az Út az ismeretlenbe post frissítésekor született, úgyhogy 1-2 mondat ismerős lehet. Az emlékeim frissítéséhez egyébként a Google Myactivity szolgáltatását használtam, meglepően hasznos volt. Annyira belejöttem, hogy a frissítésből született még egy post is, de annak már kevesebb az újdonságtartalma, úgyhogy csak lábjegyzetben említem meg 🙂
    http://www.onfejlesztoter.hu/onfejlesztesi-naplo/

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.