Svéd föld – az első tapasztalatok

Fél évnyi előkészület és egy 2,5 órás repülőút után ott álltam életem új szakaszának kapujában. A magyarországi filmemen nyomtam egy szünet gombot, így indulhatott a svéd fejezet. Mihez kezd egy szabolcsi srác a vikingek földjén? Erre én is nagyon kíváncsi voltam abban a pillanatban, az idő meghozta később a válaszokat is. Ebben a bejegyzésben megosztom veletek az első szárnypróbálgatásaimat.

Stockholm, csak egy másik nagyváros?

Az első meglepetés az volt, hogy nincs semmilyen meglepetés. És bár ki voltam éheztetve külföldi városok tekintetében, de 10 év Budapesti élet után Stockholm előszőr nem hozott semmi újat. Már a reptéri információs leányzó sem volt túl kedves, aztán jött a zsúfolt tömegközlekedés, ahol ugyan a megállók egy kicsit rendezettebbek voltak, de azért ott is befigyelt egy kis pisiszag. Ráadásul még az idő is olyan szürkén és barátságtalanul fogadott, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ennyi erővel akár otthon is maradhattam volna.

De aztán megembereltem magam, és eldöntöttem hogy elég a nyafogásból, ha itt vagyok akkor kihozom ebből a legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg kintlétem első állomására, Stockholm egyik kertvárosi részére (Alvsjö), ahol már a környék is barátságosabb volt, ráadásul még egy kellemes kis tóba is belefutottam. Tisztára mint Nyíregyháza-Sóstó!

A vidéki ökofalusi élet megkezdése előtt itt töltöttem el 5 napot, ugyanis egy tréningre voltam hivatalos, aminek a szervezésében az ökofalusi mentoraim is részt vettek.

Let’s inherit the Earth, avagy hagyjuk örökbe a Földet!

A tréning helyszínéül szolgáló cserkészház ajtajában Katrien, az egyik ökofalus mentorom fogadott, akinek a kedves mosolya felüdülés volt a komor nagyvárosi arcok után. Katrien egy velem egykorú belga lány, aki korábban ugyanolyan EVS önkéntes volt az ökofaluban mint én, de annyira megtetszett neki, hogy ottmaradt főállású ökofalusinak. Ejha, gondoltam magamban, ha ilyen jó ez a hely, akkor nem lesz semmi gond ezzel az egy évvel. Az udvarias bemutatkozás után kaptam egy körbevezetést a cserkész házban, ami felért egy IKEA és egy LEAN alapok túrával: minden rendezett, a szekrények feliratozottak, vagy képpel illusztráltak, gondolom azért, hogy a kis svéd gyerkőcök már fiatal korban hozzászokjanak a minőségi munkakörnyezethez:

Emlékszem, hogy az akkori angolommal kihívás volt mindent részletet megérteni, de a titkos szuperfegyverrel, a mosollyal sikerült áthidalni a problémás szituációkat. Viszont ezután jött csak a java, ugyanis én voltam az első tréning résztvevő, úgyhogy az utánam érkezőt már nekem kellett körbevezetni a házban. Nem mondom, hogy minden kapott információt továbbadtam, de azért a mosdót és a szaunát tuti megtalálta 🙂

De mi is volt ez az egész tréning dolog?

A tréninget egy nemzetközi önkéntes hálózat (SCI – Service Civil International) svédországi szervezete szervezte, ami szoros kapcsolatban van az ökofalut üzemeltető egyesülettel is. Ebben a hálózatban lehetőség van 1-2 hetes önkéntes táborokban részt venni 6-tól 99 éves korig, ahol változatos célokért dolgoznak: környezetvédelem, szociális témák stb.. Az én ökofalum például környezetbarát technológiák megismerésével kapcsolatos táboroknak ad helyszínt.

A tréning maga az SCI táborok szervezésére készítette fel a résztvevőket, akik Európa minden tájáról érkező, nyitott és felelős gondolkodású, a jövőért tenni akaró fiatalok voltak. Ki kell hogy emeljem, hogy mind a tréning szevezése, mind a tartalma nagyon színvonalas és érdekes volt, pedig “csak” fiatal önkéntesek szervezték. Simán túlszárnyalt néhány profi céges tréninget, amit nem is csodálok, hiszen a lelkesedés és elkötelezettség csodákra képes.

Volt szó a környezetvédelemről, erőforrások igazságos elosztásáról, permakultúráról, a természettel való újrakapcsolódásról, erőszakmentes kommunikációról, konfliktuskezelésről, csoportszervezésről, csupa olyan dologról, amit itthon is az általános műveltség részévé tennék. De ez már egy másik téma.

Az érdekes tartalom mellett a kedvenceim a “tréning energetizáló” gyakorlatok voltak, amikkel felfrissítettük a figyelmünket egy-egy hosszabb szakasz után. Nagyon sok gyakorlati feladat is volt, amik a személyes élményt használták arra, hogy jobban megmaradjanak a tanult dolgok. Szerintem jó lenne ilyet a hazai sulikban is bevezetni, a gyerekek is fogékonyabbak az aktív programokra. A tanulás mellett esténként beindult a közösségi élet is, például itt találkoztam előszőr a vérfarkas nevű társasjátékkal, ami a neve ellenére igen szórakoztató és közösség építő elfoglaltság. Volt még szaunázás, séta a városban, hajnali világmegváltós beszélgetések, az utolsó este pedig még egy kis buli is összejött, de meséljenek inkább a képek:

Most már tényleg irány az ökofalu!

A tréning nagyszerű kezdése volt az önkéntes időszakomnak, de ideje volt belevágni a lecsóba. A csapattól való könnyes búcsú után az ökofalusi különítménnyel útnak indultunk Gotland szigetére, az egy éves projektem fő helyszínére. Az utazás röpke 6 óráig tartott, aminek a legnagyobb részét egy bazi nagy tengeri kompon töltöttük, amit első látásra igencsak feltűnő jelenségnek érzékeltem az addig a fejemben kompként szereplő bárkákhoz képest.

Szerencsére az utazás kibírható volt, Katrien és Florian, a mentoraink meséltek az ökofalu lakóiról és mindennapjairól, úgyhogy Claraval, a spanyol önkéntestársammal felkészültnek éreztük magunkat az előttünk álló kihívásokra. Éjfél körül érkeztünk meg az ökofaluba, úgyhogy akkor még nem sokat láttunk a környezetből, a szoba választás után be is dőltünk az ágyba. Másnap viszont tényleg kezdetét vette az ökofalusi időszámításom, de erről bővebben a következő bejegyzésben.

Addig is egy érdekes történetettel köszönök el, amit az egyik tréning résztvevő osztott meg velem. Nem másról szól, mint az élet értelméről. Na jó, pontosobban fogalmazva egy lehetséges értelmezéséről. Szerencsére magyarul is elérhető, úgyhogy kattints, ha tágítani akarod a horizontodat: Andy Weir – A tojás

Hírlevél új blogbejegyzésről, listaelemről

Hozzászólások
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.