Álmodozástól az életvezetésig


Az előző bejegyzésekben leírtam hogyan jutottam el a szimpla önmegvalósítástól a tudatos életvezetésig, ami a flow élménnyel átitatott karrieren túl magában foglalja a testi-lelki feltöltődéssel, emberi kapcsolatainkkal és az anyagi biztonsággal való törődést is. Mivel ezek a területek erősen hatnak egymásra, ezért muszály mindegyikre elegendő figyelmet fordítanunk, különben kibillenünk az egyensúlyunkból és a végén a padlón találjuk magunkat. Az igényeinknek és életszakaszunknak megfelelő egyensúly kialakítása pedig már egy olyan komplex feladat, amit nem úszunk meg listák és tervek írogatása nélkül. Az erőfeszítéseink viszont megtérülnek, mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy jól érezzük magunkat bármi történjen is, sőt jobbnál jobb dolgok történnek velünk. De az aratás előtt jöjjön a vetés, most példaként megmutatom az én módszereimet.

Mit akarok az élettől?

Ahhoz, hogy tervet készítsünk, először tisztáznunk kell mi a célunk, jelen esetben azt, hogy miért vagyunk itt ezen a bolygón. Óh, mintha ez olyan egyszerű lenne, igaz?! Pedig ha belegondoltok, ez a rész nem is olyan nehéz.

Az én célom az, hogy örömben éljem az életem.

Hát ez tényleg egyszerű volt, de azért vizsgáljuk meg egy kicsit jobban a célt behatároló két szót: örömben, élni. Az “élek” szó számomra a folyamatosságot jelenti. Például nap mint nap szeretek bemenni a munkahelyemre, és nemcsak abban az egy hétben vagyok boldog, amikor az egyébként kínszenvedéses melóban megszerzett fizuból elmegyek nyaralni. Egy másik példa, amikor nem azért járok el rendszeresen futni, mert a csajom szerint kövér vagyok és le kell fogynom, hanem magáért a mozgás öröméért választom ezt a sportot. Persze néha vannak olyan napok, amikor semmihez sincs kedve az embernek, és pont akkor még a főnök is beszól, de ez még bőven belefér a képletbe, ha amúgy szeretjük amit csinálunk.

A másik szó az “örömben”, ami nekem azt jelenti, hogy igazán jól érzem magam. Akkor is amikor boldog vagyok, akkor is ha szomorú vagyok, akkor is ha valami megnyugtat, vagy éppen totál felidegesít. Azért, mert ebben az áhított jól-létben az érzések megélése mellett ott van az aktuális történéssel való elégedettség is, azaz elfogadom azt ami éppen van. Ha egy jó pillanatról van szó akkor azért mert örülök neki, ha rosszról, akkor pedig azért, mert tudom hogy az idő múlásával úgyis valamilyen pozitív hatása lesz az életemre. A nehézségek után például jobban tudom értékelni a jó pillanatokat, vagy remekül lehet tanulni belőlük, erősítik a személyiséget vagy motiválhatnak a változtatásra. És szerintem ez utóbbiban van a kutya elásva. Ugyanis ha túl sok negatív dolog történik velem az élet valamelyik területén, akkor egyszerűen változtatok rajta, vagy ha ez nem lehetséges, akkor szépen elkezdem leépíteni, és megszervezem az alternatívát. Ezzel pedig elérkeztünk a kacifántosabb kérdéshez:

Mi okoz örömet nekem, mi az ami hosszú távon is feltölt?

sand-pit-1345728_1280.jpg

Belső mozgató erőim

Ezek azok a dolgok, amik miatt izgatottá válunk, kíváncsiak vagyunk rájuk, megnyugtatnak, mosolyra húzzák a szánkat, jól eső elégedettséggel töltenek el, azaz valamilyen pozitív érzést váltanak ki. Mivel az élet hosszú és tartalmas, ezért sok minden lehet vonzó, sőt ahogy idővel változik a személyiségünk, úgy érdeklődésünk is változik. Ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani vágyainkat tapasztalatom szerint le kell őket írni, nehogy a hétköznapok darálója letérítsen utunkról. Van erre egy találó mondás:

Ha nincsenek céljaid, akkor valaki más fog felbérelni, hogy megvalósítsd az ő céljait.

Összegyűjteni mindent ami megmozgat szép kihívás, nem árt hozzá némi önismeret. Szeretek emberekkel foglalkozni? Szeretek rajzolni? Szeretnék családot? Szeretek focizni? Szeretem a természetet? Szeretek utazni? Szeretnék családot? És gyereket? Szeretnék karriert? Ellenálhatatlan vágyat érzek, hogy művész legyek? Vagy csak egy nyugis állást akarok, ahol nem kell gondolkodni? Szeretnék megtanulni ijjászkodni? Mi az ami egyáltalán érdekel?

Tonnányi kérdést lehet feltenni, de midegyikre ott van bennünk a válasz. Ha nem is elsőre lesz meg minden, akkor egy kis önmegfigyeléssel, vagy külső segítséggel (pl.: coach) rá lehet jönni. Nekem a Csíkszentmihályi Mihály féle flow élmény ismerete sokat segített a felismerésekben:

A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli. Az emberek a flow-élményt Csíkszentmihályi szerint a következőktől kísérve tapasztalják meg:

  • az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
  • a tudat erős fókuszáltsága
  • az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
  • az időérzékelés torzulása
  • azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
  • egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz)
  • a szituáció feletti kontroll érzése
  • a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
  • az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja (Forrás: Wikipédia, TED)

Amikor egy téma vagy cselekvés a fentieket váltotta ki belőlem, akkor felvéstem a képzeletbeli listámra. Volt viszont olyan ingerszegény időszak is az életemben, amikor kevés dologgal kapcsolatban volt tapasztalatom, így nem is nagyon volt mit felírni. Ezért elkezdtem kipróbálni új dolgokat, legyőzve “a jajj úgyis béna leszek” érzést. Amúgy is kit érdekel ha valami nem sikerül tökéletesen? Azt hisszük mindenki minket figyel, de igazából mindenki saját magával van elfoglalva. Ha valami nem megy, akkor ki kell nevetni a pillanatot, aztán ha még mindig mozgat a dolog, akkor újra kell próbálni. Teljesen idegenek vagyunk egy témában? Nem gond, kezdjünk biztonságos közegben! Például ha érdekel az argentín tangó, akkor menjünk el egy kezdő tanfolyamra, és biztos ami biztos ráncigáljunk el egy barátot legalább a bemutató órára, így könnyebb elkezdeni a tanulást még ezen a rémisztőnek tűnő terepen is.

Ha pedig annyi kérdésre válaszoltunk már magunkkal kapcsolatban és annyi dolgot kipróbáltunk, hogy alig bírjuk megjegyezni őket, akkor írjuk le a képzeletbeli listánkat! Én a több év alatt összegyűjtött gondolatokat kb 1 hónap alatt hoztam össze emészthető formában. Először is egy laza délután alkalmával elkezdtem felragasztani az érdeklődésem tárgyait a szobám egyik falára. A mágikus post-it módszer alapján egy topik egy cetlit kapott, hogy később könnyebb legyen rendezgetni őket. Majd két hétig a falon hagytam a műalkotást hogy összeérjen, illetve hogy a később jövő gondolatoknak is legyen idejük felbukkanni. Amikor aztán késznek éreztem, akkor egy másik délután alkalmával rendszerbe rendeztem a sokaságot:

A struktúrát egy önfeljesztő tréningen kapott javaslat alapján a csakrák rendszere adta, mert lefedi az élet minden területét, és így mindent el lehet helyezni benne:

  1. Testi életem ügyei
  2. Más lények testével való kapcsolat
  3. Önmegvalósítás, életenergia
  4. Kapcsolati, szeretet ügyek
  5. Önkifejezés
  6. Értés, mélyenlátás, bölcsesség
  7. Más lények szellemével (értelmével) való kapcsolat

Akinek a fenti megközelítés túlságosan spirituális, annak ajánlani tudom a Skip Ross: Dinamikus élet c. könyve alapján az alábbi, általam kiegészített rendszerezést is, ami már gyakorlatiasabb módon fedi le az élet fontosabb területeit:

életcélok_3rd_blogpost.jpg

  1. Család, barátok
  2. Párkapcsolat
  3. Egészség, táplálkozás, testmozgás
  4. Személyes fejlődés
  5. Szórakozás és feltöltődés
  6. Önmegvalósítás, karrier
  7. Anyagiak
  8. Természet és környezet
  9. Spiritualitás, vallási tevékenység
  10. Önkéntesség, visszaadás

Mindkettő a holisztikus megközelítést alkalmazza, ami segít a belső egyensúlyunk kialakításában. Az a fontos, hogy válasszunk egy szimpatikus megoldást, és kezdjük el leírni, lerajzolni a belső mozgató erőinket, maximum később változtatunk rajta. Ahogy változunk az évek elteltével, úgy változnak életünk súlypontjai is, ezért érdemes időnként frissíteni a listánkat. A változtatások miatt pedig érdemes digitálisan is rögzíteni a leírt gondolatokat, így jutottam el én is a következő lépéshez.

Ugyanis amikor késznek éreztem a listám tartalmát, és meguntam a post-iteket a falamon, akkor az egészet bevittem egy elmetérképbe a Mindomo segítségével, majd képeket rendeltem az egyes témákhoz. Erre azért volt szükség, mert az agy könnyebben felfogja a vizuális tartalmat, és ne felejtsük el, hogy a listát azért készítjük, mert valóban el akarjuk érni a kitűzött céljainkat. Ezért kinyomtattam a színes szagos elmetérképet A2-es méretben, és kiragasztottam a szobám falára a post it gyűjtemény helyett, így a kis képek minden nap emlékeztetnek, hogy mit akarok elérni.

BME.png

A fenti végeredmény 2014 nyár végére készült el, ami tartalmazza a rövid és hosszú távú céljaimat az akkori gondolataim alapján. A kidolgozottság alapján látszik, hogy nem egyenlően foglalkoztam az élet minden területével, de ez csak az aktuális életszakaszom szerinti fókusz miatt van. Ráadásul egyszerre úgysem lehet minden álmot valóra váltani, ezért az ok-okozati kapcsolatok alapján ütemezni kell a lépéseket. Én ezt úgy oldottam meg az élettérképen, hogy narancssárgával kiemeltem a következő 1-1,5 év aktuális feladatát, ami az angol nyelv tanulását és egyben a külföldi kiutazásom megszervezését jelentette. Ezzel pedig elérkeztem a tettek mezejére, amikor a tervezgetés után konkrét lépéseket tettem a nekem nem tetsző dolgok megváltoztatása felé. De erről bővebben a következő posztban írok, addig is jó listaírást kívánok mindenkinek, aki kedvet kapott az álmai valóra váltásához!

A boldog élet receptje iránt érdeklődőknek pedig ajánlom a következő Ted videót, amiben Matthieu Ricard francia származású tibeti szerzetes beszél a boldogság természetéről: