Önfejlesztési napló

Az élet úgy hozta, hogy projektmenedzser hallgatóként már a fősiskolán megismerkedtem a hatékonyság fogalmával, célok meghatározásával, folyamatos fejlesztéssel emberi és projekt oldalról egyaránt. De ezután sem volt megállás, szerencsére az első munkahelyemen évente többször is elküldtek valamilyen készségfejlesztő tréningre: időgazdálkodás, tárgyalástechnika, asszertív kommunikáció és még sorolhatnám. Az itt tanultak szintén hozzájárultak a személyiségem fejlődéséhez, és egyúttal hozzászoktam a folyamatos tanuláshoz is. Így később már saját elhatározásból is önfejlesztő könyvet ragadtam, vagy beiratkoztam egy-egy kurzusra, amelyek a munka mellett az életem más területein is hasznosak voltak. És hogy mik voltak ezek? A mai bejegyzésből kiderül.

Érzelmi inteligencia

Mivel az élet nem csak magunkról és a karrierünk építéséről szól, hanem a többi emberrel való kapcsolatról is, ezért életünk minőségét nagyban befolyásolja, hogy milyen viszonyt ápolunk a környezetünkben lévőkkel. Szerető és támogató közegben minden sokkal egyszerűbb, vidámabb, de ennek létezik a sötét oldala is, ugyanis a nem működő kapcsolatok rengeteg időt, energiát elvisznek, legyen az baráti, családi vagy szerelmi kötődés. Sokszor megtapasztaltam például, hogyha valamelyik közeli kapcsolatomban volt valami gebasz, akkor sokszor nem tudtam másra gondolni, pörgött az agyam, feltételeztem, elvártam, félreértettem és csak mélyebbre kerültem az érzelmi lefolyóban. Az ilyen szituáció nagyon sok energiát elvesz feleslegesen minden féltől, ezért elhatároztam hogy ezen változtatok, mert ezermesterként tudom, ha valami rosszul működik, akkor azt meg is lehet javítani.

Így jutottam el Eckhart Tolle: Az új föld című könyvéhez, amit az emberi lény használati utasításaként is tudnék ajánlani, nekem nagyon sokat segített a különböző viselkedések hátterének megértésben.

Első alkalommal 2012-ben került a kezem ügyébe, de az első néhány oldal gyanúsan agymosós-szektásnak tűnt, ezért gyorsan le is tettem. Egy évvel később viszont egy kedves ismerősöm ajánlotta párkapcsolati kihívások orvoslásához, ami akkor pont kapóra jött. Nem egy habkönnyű olvasmány, de sok minden világossá vált és nem csak párkapcsolati téren, de általánosságban az emberi viszonyok tekintetében is. Megértettem, hogy nem a kapcsolataimat kell megjavítani, hanem az emberekhez való viszonyomon kell változtatni és ítélkezésmentesen elfogadni, hogy minden tettnek megvan a kiváltó oka, amit az adott ember személyisége és a környezeti hatások mixe generál. Persze a könyv elolvasása után nem váltam Buddhává, de a folyamatos tanulásnak köszönhetően az emberi kapcsolataimat egyre megértőbben, szeretetteljesebben élem meg, a szenvedős időszakok hatása pedig egyre csökken.

20110423204.jpg transformation-857734_1920.jpg IMG_20140913_120126.jpg

Hókuszpókusz vagy eszköz a jobb élethez?

Miért vannak sikeres és kevésbé sikeres emberek? Igaz, hogy csak kapcsolatok árán lehet előrejutni? Esetleg csak akarat és elhatározás kérdése? Manapság már sokat lehet erről a dologrol olvasni, hallani, lassan már Dunát lehet rekeszteni a motivációs tréningekkel. Szerintem nem hiába. Nekem határozott elképzelésem, hogy ha valaki a fejébe vesz valamit, és megragad minden lehetőséget hogy elérje, akkor sikerülni fog. Tisztán emlékszem például amikor középiskolásként ganéztam a teheneket (kipucoltam őket a kakából), akkor elképzelni sem tudtam, hogyan leszek én menő üzletember. Pedig közgáz suliba jártam, és tudtam hogy a szüleim beíratnak majd főiskolára, de gőzöm nem volt hogyan fogok helytállni az életben. Csak azt tudtam, hogy nem akarok életem végéig állatokkal foglalkozni, maximum hobbiból. Aztán túléltem a nagy érettségi traumát, bekerültem a fősulira, ott is vettem az akadályokat, lediplomáztam, sőt még bulira is volt idő. Aztán munkahelyet is találtam, idővel pedig simán kezeltem az üzleti szituációkat is, kalkulációt készítettem, szerződéseket hagytam jóvá, mérnökökkel, vezetőkkel tárgyaltam sikerrel. Menő üzletember lettem, legalábbis a középiskolás elvárásaimhoz képest. És mindezt azért, mert megvolt a motivációm ahhoz, hogy tegyem oda magam amikor kell.

man-1069219_1280.jpg

Mivel kényelmes is vagyok, ezért folyamatosan kerestem/keresem, hogyan lehetek még hatékonyabb, hogyan tudom a befektetett energiamennyiségből a lehető legtöbbet kihozni, legyen az munkahelyi vagy személyes cél. Ezért törekszem az okos és hatékony megoldások elsajátítására, és ehhez nem félek kipróbálni új módszereket sem. Így akadt a kezembe a The secret – a vonzás törvénye című könyv, és elkezdett érdekelni a “gondolatok ereje” módszer. Ez elég távol áll az otthon és a suliban tanult materialista világképtől, de engem egy csöppet sem érdekelnek ezek a korlátok. Ha valahol hasznos eszközt szimatolok, akkor az a legkevesebb hogy utánajárok. Ezért kicsivel később már ott ültem Dr. Domján Laszló Agykontroll tanfolyamán, számomra meglepően sok fejlődni vágyó társammal együtt. Itt megkaptam a számomra hiteles magyarázatokat módszer működéséről, technikákat tanultam, és még szájtátós élményben is volt részem.

A következő lépcső a napi gyakorlatomba való átültetés volt, ezért egyből ki is iktattam az önkorlátozó hiteimet erősítő kijelentéseket: “probléma” és “az a baj“, helyett “kihívás” szót használok, az “azért nem lehet” szavakat is kidobtam a kukába, és betáraztam a “hogyan tudjuk megoldani” titkos töltényt a szókincs szuperfegyverembe.

Emellett gyakoroltam a napi vizualizációt, ami nagyjából azt jelenti, hogy relaxált állapotban reggelente 5 perc leforgása alatt elképzelem, amint elérem a céljaimat. Ezeket folyamatosan tesztelem, és az a durva, hogy egyre több véletlennek tűnő lehetőség tűnik fel pont a legjobbkor. Persze emellett dolgozni is kell a célokon a való életben is, de sokkal egyszerűbb mennek a dolgok ezekkel az apró trükökkel.

Tudatosság plusz startup egyenlő társadalmi innováció és fenntarthatóság

A startup világ sikersztoriait és a motivációs videókat látva még könnyebb elhinni, hogy a szenvedéllyel végzett munka meghozza a gyümölcsét, még ha az elején több energiabefektetést is igényel. Így történt velem is, belelkesedtem és nekiálltam még több tudást felszívni. Jártam a Meetupokat, Vírus pszicho esteket, rácuppantam a TED videókra, időmenedzsmentet tanultam a Láthatatlan egyetemen, tagja voltam a PestBeszéd nyilvános beszéd klubnak, elmentem az !gen school-ba startup és társadalmi innovációs képzésre, a Járókelő.hu önkéntes szupercsapatának köszönhetően pedig élesben is megtapasztalhattam mit jelent a társadalmi vállalkozás fogalma. Tanultam az ötletek prezentálásáról, validálásáról, egy oldalas üzleti tervről, személyes márkaépítésről, gamification-ről és még sorolhatnám. Egy jól sikerült kattintás után eljutottam a Tudatbázisra (TUDATos emberek és információk adatBÁZISA), ahol megismerkedtem a társadalmi-gazdasági rendszereink kritikájával foglalkozó, az alapvetéseket megkérdőjelező dokumentumfilmekkel, könyvekkel (Thrive, Zeitgeist, Dancen Shelley: Az elme gyilkosai trilógia), amelyek persze nem a legtudományosabb források és fikciókat is tartalmaznak, de mindenképpen tágítják a világról alkotott képet.

IMG_0147.PNG 3251451369_bc25e91cdc_o.jpg

Mindezekkel együtt egyre inkább képesnek éreztem magam az előző posztban megfogalmazott életfeladatom teljesítéséhez, azaz hozzájárulni egy élhetőbb jövő kialakításához. De a megszerzett tudás és tapasztalat mellett még nagyon fontos, hogy sok önmegvalósító társsal, baráttal találkoztam, akik szintén szeretnének tenni valamit egy szebb jövőért. Szerencsére a mai napig tartjuk a kapcsolatot és segítjük egymást, hiába, az emberi kapcsolatok felbecsülhetetlenek, minden másra ott van ugye az a jól ismert bankkártya. A malacperselyt a csinos kis plasztik darabka mögött viszont fel is kell tölteni néhanapján, ezért szétnéztem a munkaerőpiacon is, hátha az újonnan tanultakkal már megtalálom életem munkáját, ami egyben társadalmi vagy fenntarthatósági értéket is termel. De sajnos az a fránya angol minden izgalmas helyre alapfeltétel volt, saját biznisz indításhoz meg pláne. Nekem korábban nem volt rá szükségem, így nem is tudtam magabiztosan kommunikálni, hiába jártam nyelvsuliba, nyelvtanárhoz. A makogás pedig nem egyenlő a biznisz inglissel, szóval nem volt kérdés, meg meg kellett tanulni angolul, a legintenzívebb módja pedig az, ha eltöltök legalább egy évet egy angolul jól beszélő országban.

Az utolsó löket

Ezt az elhatározást tovább erősítették a 4D SzabadEgyetem gondolatai is, amik a saját felelősségünk fontosságára és ezzel együtt a korlátlan lehetőségeinkre hívták fel a figyelmemet. Annyira megtetszettek, hogy el is mentem a 4D-s önfejlesztő képzésre, ami így visszanézve az utolsó lökés volt az élet-változtatásom felé. Először kicsit furcsa volt a tréning hangulata a megszokott csilli-villi céges események után, de annyira megtalált a mondanivalója, hogy egyszerűen nem tudtam nem odafigyelni. A saját tapasztalataimra, megérzéseimre erősített rá, és belerakta őket egy számomra könnyen átlátható és logikus rendszerbe, mind egyéni és társas szinten egyaránt. Megerősödtem abban, hogy ha valamivel nem értek egyet, akkor egyszerűen nem veszek részt benne, és megszervezem az alternatívát 10/10 módon.

Mit jelentett ez nekem a valóságban, tettekben mérve? Önvizsgálatot, listákat, vizualizációt és sok izgalmas pillanatot. De nem megyek messzire, a következő blogposztokban minden kiderül!