IMG_0075.JPG

Út az ismeretlenbe

Elhatároztam hogy külföldön fogok élni egy darabig, ezért fogtam magam, felszálltam egy repülőre, megérkeztem egy másik országba és elkezdtem élni. Ilyen egyszerű az egész. Ha szeretnéd, te is megtudod csinálni. Persze van néhány köztes állomás, most elmesélem a saját történetem mélyebb bugyrait is.

Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés!

Vonzalom az ismeretlenbe

Mire nekivágtam a nagyvilágnak, már sok barátom élt külföldön, mindenki tapasztaltabban, életrevalóbban jött haza. Nálam ez az élmény váratott magára, a nyaralásokat leszámítva csak kis hazánkban koptattam a macskaköveket. Az egyik külföldi látogatás alkalmával viszont megcsapott az interkultúrális sokszínűség bizsergető szele. Zoli barátom Angliában, egy nagyobb pub-ban dolgozott, ahol volt szerencsénk elfogyasztani néhány kiváló angol sört, ráadásul ott botlottam bele az IPA-k selymes ízvilágába, amit azóta is folyamatosan tesztelek, szolgálva nemes sörtársadalmunkat. De a sztorihoz visszatérve, a sörkostóló zárás utánra húzódott, így csatlakoztak Zoli kollégái is. Az iszogatás végül átfordult egy jó hangulátú nemzetközi sörvirágkarneválba, ahol olasz, spanyol, magyar, svéd ajkak formálták az angol szavakat. Új és izgalmas élmény volt számomra a sokszínű társaság, fiatalok különböző kultúrával, de mégis hasonló kihívásokkal a hátunk mögött. Ott kezdtem el kapizsgálni, hogy nekem ez kell, hosszú távon is meg akarom tapasztalni a határokon átívelő élményeket.

P1060126.JPG P1060294.JPG P1060138.JPG globalization-1082651_1920.jpg

Családtalanság harminchoz közel

Unokatesóval

27 éves voltam amikor elkapott a kiutazás heve, ami nem olyan vészes, de azt tudtam hogy 29 leszek mire befejezem. Ajjaj, az már elég közel van a 30-hoz, ráadásul családpárti lévén ekkorra már anyagi biztonságot, családot, gyerekeket képzeltem el magamnak, fiatalon mégiscsak könnyebb elviselni az utódok szélsőségeit. Plusz a tradicionális értékrend is dolgozott bennem, a szüleim a 20-as éveik elején vállaltak be minket a tesómmal. Ha kimegyek, akkor valószínűleg minden csúszni fog. De lehet ezt egyáltalán tervezni? Szerencsére aztán az életkor szorításától kezdtem elszakadni, a munkahelyemen például a 30-as kollégák gyerekek nélkül vígan élték életüket, illetve láttam néhány extrémen visító gyerkőcöt is, ami felébresztette bennem a kérdezőt. A családalapításnál nem számít az életkor, csak az hogy mikor érzed rá magad késznek? Megegyeztem magammal egy igenben.

Érzelmi kötődések

Ráadásként ekkoriban ért véget a párkapcsolatom is, így nem volt ami szorosabban kötött volna szép hazánkhoz. Sőt a környezetváltozás még jót is tesz ilyenkor az embernek. A kedves családom és barátaim is nélkülözni tudnak egy darabig, az idő vasfoga szerencsére nem árt a szeretet kapcsolatoknak.

Cél és belső motiváció a váltáshoz

board-64269_1280.jpgAz akkori munkahelyem nem volt vészes, a kollégák jó arcok, céges verda a hátsóm alatt, biztonságot nyújtó fizetéssel és néhány érdekes feladattal, de mégsem voltam elégedett. A pénzcsinálás mint cél egyszerűen nem motivál, nekem kell a lelkesedés szikrája, ami begyújtja a rakétákat. Ahhoz viszont, hogy az ember váltson, tudásra és tapasztalatra van szüksége, amit úgy éreztem, hogy az előző posztban említett tréningeken és a munkám során megszereztem, szóval no para. Igen ám, de az álláshirdetések és HR-es barátokkal való beszélgetés után gyorsan kiderült, hogy ez a felkészültség önmagában még nem elég, a mai globalizált világban elengedhetetlen a magabiztos angol tudás, főleg azokon a területeken, ahol én szeretnék dolgozni.

A válasz: viszlát Magyarország, irány az új világ!

Nana, de azért lassan a testtel, azért nem megyek ki akárhova! Ehhez már azt hiszem túl kényelmes is vagyok. Ráadásul projektmenedzserként tudom, hogy a hirtelen megtett lépések bizony okozhatnak kellemetlen pillanatokat, úgyhogy bizony mindent alaposan meg kell tervezni. A következő bejegyzésben erről lesz szó, határidők és listák nem maradnak szárazon.